Transzferár, ahol tényleg zsebre megy a játék

Egy korábbi, már 2010-től érvényes szabályt szeretnénk feleleveníteni, amelynek hatása adott esetben jelentős lehet a társasági adóra.

Kapcsolt vállalkozások között gyakran megesik, hogy egymással üzletelnek. Az árat nem teljesen szabadon állapíthatják meg, figyelembe kell venniük, hogy egymástól független üzleti partnerek hasonló helyzetben hogyan állapodnának meg. A piaci árat egy transzferár dokumentációban rögzíteni is kell.

A piaci ár dokumentáció készítés során végzett elemzés alapján a legtöbbször arra az eredményre jutunk, hogy az áraink a piaci tartományba esnek vagy alatta maradnak. Ritkábban történik, hogy felülmúlják a piaci ársávot.

Azonban a legjobb szándék ellenére is előfordul, hogy az ár nem minősül piacinak. A probléma időbeni észlelése még számos megoldási lehetőséget tartogat, míg időben előre haladva a lehetséges megoldások száma szűkül. Az említett lehetőségek:

1. utólag megállapodunk egy módosított árban, és az egyes számlákat visszamenőleg módosítjuk,
2. utólag, egy összegben érvényesítünk egy transzferár kiigazítást (Számviteli tv. szerint)
3. megemeljük az adóalapot
4. nem teszünk semmit és bízunk a szerencsében.

Az első két lehetőség választása esetén, még bármilyen adóalap módosítást megelőzve tesszük helyre az árainkat. Ezzel akár szükségtelenné téve az adóalap emelést, ami külön soron feltüntetve a társasági adóbevallásban rögtön szemet szúr és felhívás lehet keringőre.

Itt jön a képbe az említett módosítás, ami 2010-től kimondja, hogy ha a transzferár vizsgálat során nem a várt eredményt kapjuk, és az áraink a piaci ársáv alattinak bizonyulnak, akkor az adóalap emelést úgy kell végrehajtani, hogy az a piaci ártartomány valamilyen középértékét eredményezze. Míg korábban elég volt a piaci ársáv aljához emelni az árainkat. Olyan ez, mint a Ki nevet a végén? - ha kiütnek, mehetünk vissza a starthelyre és kezdhetjük elölről a pályát.

Lényeges különbség  van az esetek között. Ha benne vagyunk a piaci tartományban, annak alsó értéke felett akár csak 1%-kal is, akkor nincs szükség módosításra, míg ha a piaci ártartomány alatt vagyunk, akkor az emelést az 50%-ra kell megtennünk. A különbség 49%, ami egy 10%-os társasági adó terhelés esetén végeredményben közel 5%-os adófizetési különbséget jelent.

A 4. variáció nem igényel kommentárt, ezért a megoldásért nem kell tanácsadóhoz fordulni.

Transzferárazási kérdésekben is elmondható, hogy érdemes proaktívan kezelni a problémát, akár adóelőnyhöz is jutva ezzel.