Új MRP szabályok: lehetőség az adóhatékony menedzsment ösztönzésre

Kevés szó esett az adótörvény-változások kapcsán a munkavállalói résztulajdonosi programot (MRP) érintő változásokról, amelyek pedig igen jelentősek és nagy horderejűek. Mielőtt a programot érintő változásokat elemeznénk, fontosnak tartom, hogy a munkavállalói résztulajdonosi programot (MRP) először is különböztessük meg az egyéb, szintén munkavállalói tulajdonlást elősegítő programoktól, ideértve például az Szja tv. szerinti, korábban elismert részvényjuttatási programként, jelenleg pedig egyszerűen csak munkavállalói értékpapír-juttatási programként, illetve a dolgozói részvényként ismert munkavállalói résztulajdonosi formákat.

A munkavállalókat sok féle eszközzel lehet tulajdonhoz juttatni: kaphatnak például a többségi tulajdonos tulajdonával megegyező törzsrészvényeket, Kft. üzletrészt, azonban a speciálisan a munkavállalók számára létrehozott és jogszabályi háttérrel támogatott pénzügyi eszközök kizárólag az említett hármast jelentik ma Magyarországon:

(1) a Munkavállalói Résztulajdonosi Programról szóló 1992. évi XLIV. törvénnyel szabályozott MRP,

(2) az Szja tv. 77/C. §-a szerinti munkavállalói értékpapír-juttatási program, valamint

(3) a Ptk 3:228.§ (1) c) pontja szerinti dolgozói részvény.

Mind a három pénzügyi eszköznek vannak előnyei, hátrányai, közös bennük azonban, hogy a munkavállalók/vezetők tulajdonhoz juttatása során az adótörvények jellemzően ezen eszközök használatát részesítik előnyben, különböző adóelőnyök biztosításával. A következőkben a fenti hármasból az MRP-ét érintő főbb változásokat elemezzük.

Az MRP egyébként talán a legbonyolultabb és legszofisztikáltabb munkavállalói résztulajdonlást lehetővé tevő program. Ez ugyanis – ellentétben a többivel – a munkavállalók kollektív tulajdonlását segíti elő, azaz a munkavállalók nem egyedileg lesznek a munkáltatójuk egy-egy részvényének, részesedésének a tulajdonosai, hanem kollektívan birtokolnak az MRP szervezeten keresztül jelentősebb munkáltatói tulajdonrészeket. Az MRP egy ún. MRP szervezeten keresztül működik, a programban résztvevő munkavállalók e szervezetnek a tulajdonosai, így közvetve tulajdonolva a munkáltató részesedését. Ennek a kollektív tulajdonosi formának sok előnye van: a munkáltató így jobban kontroll alatt tarthatja a tulajdonosokat, egyes tulajdonosi döntések meghozatalához ugyanis elegendő az MRP képviselőjével egyeztetni (amennyiben szükséges) és egy közgyűlésen is az MRP képviselője fog részt venni. Amiért ez a juttatási forma az elmúlt években nem igazán nyert teret, annak elsősorban az volt az oka, hogy a szabályozás nagyon szigorú volt, aminek köszönhetően a gazdasági élet körülményei gyakorlatilag nem tették lehetővé az MRP alkalmazását  (pl. az MRP a munkáltató jogi személy részesedését szerezhette csak meg, azaz egy több társaságból álló csoportnál a leányvállalatok munkavállalói/vezetői ugyanabban a MRP-ben nem vehettek részt).

Ezeket a szigorú szabályokat oldja fel gyakorlatilag az új szabályozás, mégpedig oly módon, hogy az MRP alapítását javadalmazási politika meglétéhez köti. A javadalmazási politika szintén nem új keletű fogalom a magyar szabályozásban: a pénzintézeteknek már évekkel ezelőtt kötelező volt létrehozniuk a saját javadalmazási politikájukat, amely egyrészt meghatározta azon vezetők körét, akik kompenzációját a javadalmazási politika keretében kell biztosítani, azon elveket, amelyek mentén meg lehet határozni a juttatásokat, másrészt korlátokat vezetett be a javadalmazásra (pl. korlátozta az egyszeri jutalmak összegét, kötelezővé tette a vezetett társaság eredményességének a figyelembevételét, előírta a kifizetés 3-5 éves távon és feltételekhez kötötten, egyes esetekben visszakövetelhetően történő teljesítését, valamint előírta a javadalmazás társasághoz köthető pénzügyi eszköz formájában, pl. részvényben történő biztosítását). A szabályozás és a korlátok a pénzintézetek hosszú távú érdekének a figyelembevételét szolgálták biztosítani, a vezetők rövid távú pénzügyi érdekével szemben.

A javadalmazási politikának az mindenképpen előnye, hogy átlátható és egységes elveket biztosít a kompenzáció meghatározásához, viszont adózási előnyök egy ilyen javadalmazási politikával általánosan nem jártak. A jelenlegi szabályozás gyakorlatilag ezt változtatja meg: abban az esetben ugyanis, amennyiben egy vállalkozás javadalmazási politikát alkalmaz, abban az esetben az MRP által biztosított adóelőnyök alkalmazhatóvá válnak, anélkül, hogy egyébként az MRP-re vonatkozó szigorú szabályok megkötnék a kezünket: a javadalmazási politika hatálya pl. a leányvállalatokra is kiterjedhet, így kiküszöbölve a fent említett problémát, míg az MRP által biztosított adóelőnyök alkalmazhatók: a magánszemélyek által az MRP tagjaként pl. ingyenesen megszerzett értékpapírok esetén kizárólag azok értékesítésekor fizetnek adót (járulékot nem), míg az MRP szervezet is mentesül a társasági adó fizetési kötelezettség alól, pl. ingyenesen kapott értékpapírok esetén. Ráadásul a jogszabályok a tőzsdei bevezetést is említik, mint amelyhez kapcsolódóan indítható MRP, így is ösztönözve a magyar vállalkozásokat (vezetőiket) a tőzsdére menetelben.

A fentieket tehát röviden összefoglalva: az MRP javadalmazási politika nélkül továbbra is nehezen alkalmazható, azonban amennyiben a társaság rendelkezik javadalmazási politikával, abban az esetben érdemes az MRP-ben, mint juttatási programban is gondolkodni, ugyanis az MRP részére biztosított adóelőnyök rendkívül kedvezőek, és fordítva: amennyiben a munkavállalói és/vagy vezetői javadalmazás során lényeges szempont az adózás, érdemes egy javadalmazási politika és MRP bevezetését is megfontolni.