De hova tűnt az üzleti vagy cégérték?

Ha valaki a július 3-án megjelent számviteli törvény-módosítást átolvassa, akkor az alapvető cél, a módosított uniós irányelv átvétele mellett találhat benne még néhány újdonságot. Ilyen újítás az is, hogy a magyar szabályozásban eddig ismert három üzleti vagy cégérték keletkezési mód közül kettő kikerült a törvényből.

De mik ezek és hova lettek?

Az eddig ismert törvényi szöveg szerint üzleti vagy cégérték keletkezhet

• ha a megvásárolt társaság, annak telephelye, üzlethálózata eszközeit és kötelezettségeit a vevő tételesen állományba veszi,
• ha az adott társaság részvényeit úgy szerzi meg a vevő, hogy ezzel a vásárlással az adott társaságban minősített többséget biztosító befolyást szerez, és az adott társaság részvényeit a tőzsdén jegyzik, illetve forgalmazzák, illetve
• ha az adott társaság részvényeit, üzletrészeit, egyéb társasági részesedéseit a vevő úgy szerzi meg, hogy ezzel a vásárlással az adott társaságban minősített többséget biztosító befolyást szerez, és az adott társaság részvényeit, üzletrészeit, egyéb társasági részesedéseit a tőzsdén nem jegyzik, nem forgalmazzák.

Ez utóbbi kettő lehetőséget a módosítás után már nem találjuk a számviteli törvényben, azonban bánkódnunk nem kell utánuk, jobb lesz az élet nélkülük. Amellett, hogy a nemzetközi számviteli szabályrendszerek sem igazán ismerték el ezt a két változatot, számos félreértéshez, sőt visszaéléshez is vezetett az elmúlt években.

A második és harmadik esetben ugyanis arról lenne szó, hogy adottak egy társaság részvényei, üzletrészei, amiknek többségét egy másik társaság úgy szerzi meg (tőzsdén, vagy azon kívül), hogy a piaci értéknél magasabb vételárat fizet értük. Erre a különleges esetre mondta eddig a számviteli törvény, hogy a piaci értéknek megfelelő részt részesedésként kell a könyvekbe felvenni, míg a piaci érték felett megfizetett részt egy önálló immateriális jószágként, üzleti vagy cégértékként, amelyre ezt követően terv szerinti értékcsökkenést is kell elszámolni.

A részesedésért kifizetett összegnek ez a megbontása azonban túlságosan mesterséges, nem áll megfelelő kapcsolatban a valósággal. Az első problémánk ott adódik vele, amikor azt kell (kellett!) feltételeznünk, hogy a piaci körülmények között megvásárolt részesedésnek van egy „piaci” ára és a mi cégünk a piacon(!) független félként valami okból ezen ár felett fizetett a részesedésért (ez lenne a goodwill). Könnyen belátható, hogy a megbontás nem lehet igazán hiteles, hiszen a leginkább ésszerűen eljárva azt mondhatjuk, hogy a független felek között a piacon kifizetett ellenérték a piaci érték, azaz nem azonosítható olyan többlet, amit a piaci ár felett fizettünk volna.

Az már csak tetézte a problémákat, hogy  ha mégis sikerült ilyen értéket azonosítanunk valamilyen módon, akkor az külön eszközként, számvitelileg külön életet élve került be a könyveinkbe.

Ez változott meg tehát az új törvényi szöveggel, azaz 2016. január 1-jétől már ilyen üzleti vagy cégérték nem keletkezhet, és a korábban ilyen jogcímen keletkezett üzleti vagy cégértékeket is az év első napjával meg kell szüntetni, azokkal a részesedés könyv szerinti értékét kell módosítani. Ennek megfelelően tehát a piaci körülmények között vett részesedésekért kifizetett teljes vételár a részesedés bekerülési értéke lesz.

Az üzleti vagy cégérték fogalma azonban életben marad. A jövőben ezt kizárólag arra az esetre használjuk, ha nem a céget, hanem a cégnek, vagy egy részének (pl.: telephelyének, üzletágának) összes eszközét és kötelezettségét vásárolja meg valaki. Ebben az esetben lehetséges, hogy az átvett eszközök (kötelezettségekkel csökkentett) piaci értékénél a vevő többet fizet, ami valóban a goodwill, azaz az a többletérték, amennyivel az átvett üzleti tevékenység többet ér, mint a benne lévő eszközök összessége. Ezt a különbözetet továbbra is üzleti vagy cégértékként kell nyilvántartani.

További segítség a témában, hogy a módosított irányelv alapján most már a magyar törvény is ad konkrétabb szabályokat az üzleti vagy cégérték terv szerinti értékcsökkenésének megállapítására. Ez eddig teljes mértékben a vállalkozásra volt bízva, ami számos vitára adott okot. Az új szabályok szerint az üzleti vagy cégérték legalább 5, de legfeljebb 10 év alatt írható le.

Az üzleti vagy cégérték fogalmának újragondolása jó példa arra, amikor a jogalkotó egy uniós jogharmonizáció kapcsán elég bátor ahhoz, hogy egy nem megfelelően működő jogintézményt a szigorú harmonizációs kötelezettségen túlmenően is megreformáljon, jobb szabályozási környezetet alkotva ezzel.