ABT blog
A
A magyarországi adózói morálról már elég sok cikket és véleményt lehetett olvasni, ezeket talán pár szóban és diplomatikusan úgy lehetne összefoglalni, hogy javul, de még mindig nem jó.
Nem is ezt szeretném elemezgetni, bár pár percet talán el lehet időzni azon is, hogy a jelenlegi adóterhelés lényegesen kisebb, mint pár évvel ezelőtt. Természetesen vannak szektorok, ahol ez nem igaz, de általánosságban kijelenthető, hogy a legtöbb vállalkozást terhelő adófizetési kötelezettség már közelíti az elviselhető mértéket. Ami az adózói morált az adóterhelésen túl befolyásolja, az nagy valószínűséggel a kiszámíthatóság, tervezhetőség, amiben viszont az ország jelenleg nem áll túl jól.
Ennek oka egyrészt az, hogy a jogszabályok állandó mozgásban vannak, másrészt a hatóság viselkedése is sokszor kiszámíthatatlan, ugyanis a legtöbb adózó esetén nincsen állandó kapcsolat a hatóság és az adózó között, egy ellenőrzés esetén pedig ellenérdekelt felek lévén előre determinált az egymáshoz való hozzáállás.
A fentiek igazak a KKV szektorra is, sőt, igazán rájuk igazak. Ugyanis ezen vállalkozások még nem érték el azt a szintet, hogy a hatóságokkal a kérdéses esetekről érdemben egyeztessenek, a kockázatok kezelése érdekében. Nagyobb tranzakcióknál erre való például a feltételes adómegállapítás jogintézménye. Egy feltételes adómegállapításról szóló határozattal ugyanis mind az adózónak, mind az ellenőrző hatóságnak egyértelmű az adott ügylet kezelése, egy adóellenőrzés kizárólag a tényállás tisztázására irányulhat. Ez a jogintézmény ugyanakkor kizárólag a nagy, multinacionális cégek részére elérhető, mivel hatósági díja igen magas. Természetesen ez a magas hatósági díj is magyarázható: egyrészt a kérelmek elbírálása jelentős szakértői munkával jár a hatóság oldalán és ennek a szolgáltatásnak is ára van, másrészt így ezen kérelmek száma kordában tartható és a hatóság nincs teljes egészében leterhelve az ilyen kérelmek elbírálásával. Ugyanakkor a jelenlegi díjak mellett a KKV szektor ezen jogintézmény alkalmazásából gyakorlatilag teljesen ki van szorítva, holott igény a kockázatok ily módon történő kezelésére lenne, különösen olyan esetekben, amikor az adókövetkezmények az alkalmazott üzleti modell szempontjából is jelentősek.
Más országokban azonban a KKV-k számára is biztosítanak az adókockázatok kezelésére hatósági módszereket. Ilyen például az, amikor egy adott KKV az egyébként őt ellenőrző területileg illetékes hatóságtól kérhet kötelező érvényű állásfoglalást, azaz egy kvázi feltételes adómegállapítást. Egy ilyen esetben ugyanis egyrészt a területileg illetékes adóhatóság előzetesen állapítja meg egy ügylet adókövetkezményeit, ami rá, azaz az illetékes adóhatóság számára - aki egyébként az ellenőrzést végezni fogja - kötelező érvényű lesz, másrészt, mivel nem egy központi hatóság bírálja el ezeket a kérelmeket, nagy valószínűséggel kapacitással is kezelhető.
A külföldi tapasztalatok alapján tehát a KKV-nak minősülő adózókat nem kellene irreálisan magas díjakkal távol tartani ezen jogintézmény alkalmazásától, hanem ésszerű díjakkal a KKV szektor számára is lehetővé tenni az adókockázatok ily módon történő kezelését. A KKV-nak nem minősülő adózók ilyen kérelmei pedig – amelyekben szignifikáns összegekről lehet szó – továbbra is központi elbírálás alá tartoznának.
A fentieknek egyrészt számszerűsíthető előnyei is lennének, mind az adózók, mind pedig a hatóságok számára: adózó egy hatósági határozat birtokában nyugodtan számolna és tervezne az adókötelezettségekkel (valamint nyugodtan aludna és az üzletre koncentrálna), másrészt a hatóság bevételhez jutna, amelyből esetleg a feladatok elvégzéséhez szükséges kapacitást is finanszírozni tudná. Nem számszerűsíthető, azonban az említetteknél talán még fontosabb következmény lenne, hogy javulna a kapcsolat az adózó és adóhatóság között. Most már ugyanis nem kizárólag egy ellenőrzésnél találkoznának, amikor is az érdekellentétek miatt már előre determinált az egymáshoz való hozzáállás, hanem ténylegesen szakmai konzultációt tudnának folytatni, amelynek következtében az adózó a határozat birtokában el tudja majd dönteni, hogy a most már kiszámítható adókövetkezmények birtokában megvalósítja-e az adott ügyletet, avagy inkább eláll tőle, míg a hatóságot nem kizárólag – az ellenőrzéskor egyébként meghatározó – bevételi érdekek motiválnák, mivel annak következménye az lehet, hogy adózó eláll az ügylettől, avagy nem kér ilyen, kötelező érvényű állásfoglalást. Ráadásul a folyamatos, gyakorlatorientált szakmai jellegű konzultáció következtében javulna mind a hatóság, mind az adózó felkészültsége és az így nagy valószínűséggel létrejövő tartalmi párbeszédnek köszönhetően a magyarországi adózási morál is egy gyorsabb ütemű fejlődési pályára állhatna.
Címkék: adófizetési morál, adóhatóság, adókötelezettség, adózás, APEH állásfoglalás, feltételes adómegállapítás, KKV, portfolioblogger
Megjelent: 2015. február 15. | Témakör: Üzlet
