ABT blog

A
Veszélyes láncban táncot járni – a számlabefogadás kockázatai

Veszélyes láncban táncot járni – a számlabefogadás kockázatai

Jóhiszemű megrendelőként is járhat kockázatokkal egy igénybe vett szolgáltatásról szóló számla befogadása, ha a beszerzési láncolat többi szereplője nem egyenes úton jár – erről szól munkatársunk bejegyzése.

Minden vállalkozás alapvető igénye, hogy a napi működéséhez szükséges szolgáltatásokat kedvező áron vásárolja meg. Amennyiben az adott szolgáltatás teljesül és a cég áfa-köteles tevékenységét szolgálja, általában nem szokott kétség felmerülni azzal kapcsolatban, hogy a kapott számla költségként elszámolható, a felszámított áfa pedig levonásba helyezhető.

Előfordulhatnak azonban olyan esetek, amikor nem árt az óvatosság: ha pl. feltűnően kedvező áron jutunk hozzá az adott szolgáltatáshoz, érdemes a pénzügyi szempontokon kívül egyéb körülményeket is alaposabban megvizsgálni. Ez akkor is igaz, ha egyébként a partner a kért munkát látszólag szerződés szerint a kívánt minőségben elvégezte, mi pedig elégedetten dőltünk hátra, hogy milyen jó üzletet kötöttünk.

Amikor a NAV adókijátszásra bukkan

Ha az adóhatóság végzi el helyettünk egy adóellenőrzés keretében az igénybe vett szolgálatás körülményeinek részletes elemzését, kellemetlen helyzetbe kerülhetünk: akár az is kiderülhet, hogy a vonzó ár-érték arány mögött egy csalárd számlázási láncolat húzódik meg, melynek egyértelmű célja az adókijátszás. Az adóhatóság az ügyletben passzív szereplőként részt vevő végső megrendelőn is elverheti a port, ha felgöngyölíti a szálakat, és beazonosítja az általában többlépcsős számlázási láncolat szereplőit:

  • a 2. szinten álló „haszonhúzót”,
  • a 3. szinten álló „átszámlázót”, és
  • a 4. szinten álló „missing-trader”-t.

Mire a magát ártatlannak valló megrendelő észbe kap, az adóhatóság rendszerint már alapos bizonyítékokkal tudja támasztani a láncolat létezését a többi szereplőnél végzett keresztellenőrzések, az érintettektől bekért nyilatkozatok, és persze saját adatok alapján (az adóhatóság nyilvántartásaiból egyértelműen látszik, ha valamelyik fél elmulasztotta saját adókötelezettségeit teljesíteni).

Az az érv önmagában általában kevés, hogy a megrendelő jóhiszemű volt, és nem tudott a láncolat szereplőire nézve terhelő körülményekről. Az adóhatóságot inkább az érdekli, hogy kellő körültekintés esetén vajon tudhatott volna-e róluk?

Általános elv, hogy az adóalanyoknak minden tőlük „észszerűen elvárható” intézkedést meg kell tenniük annak érdekében, hogy ügyleteik ne valósítsanak meg adókijátszást. Az „észszerűen elvárható” intézkedés mértéke azonban minden esetben az ügy egyedi körülményeinek vizsgálata alapján állapítható meg.

Árulkodó jelek

Számos olyan jogeset ismert, melynek során az adóhatóság vagy a bíróság elmarasztalta a számlabefogadót és megtagadta a számlák áfájának levonását, ill. költségként történő elszámolását arra hivatkozással, hogy a felek adókijátszásra irányuló ügyletben vettek részt.

A legjellemzőbb megállapítások, melyek megerősítik az adóhatóságot abban, hogy a számlabefogadó nem járt el kellő körültekintéssel:

  • Írásbeli szerződés egyáltalán nem állt rendelkezésre a felek között.
  • Ha volt is írásbeli szerződés, a gazdasági események a valóságban nem a szerződés ill. számla szerinti felek között történtek meg.
  • A megrendelő nem ismerte személyesen a szolgáltató törvényes képviselőjét, a cég nevében eljáró személy(ek) képviseleti jogosultságát nem igazoltatta.
  • A megrendelő nem tájékozódott a szolgáltatást nyújtó cég teljesítőképességéről. A szolgáltatást nyújtó a munkák elvégzéséhez szükséges személyi állománnyal, engedélyekkel nem rendelkezett.
  • Ha alvállalkozók bevonására került sor, a szerződésben nem rögzítették az alvállalkozó szerepét, személyét, ill. nincs írásos nyoma annak, hogy a megrendelő kifejezetten hozzájárult volna az alvállalkozó foglalkoztatásához.
  • Az ár annyira alacsony volt, hogy nem nyújthatott fedezetet a szolgáltatást ténylegesen elvégző személyek megfelelő bejelentéssel, adó- és járulékfizetéssel történő foglalkoztatására.

Ezek a problémák a leggyakrabban az alábbi területeken szoktak felmerülni:

  • személyszállítási szolgáltatás
  • építőipari tevékenységek
  • vagyonvédelem, őrző-védő szolgáltatás

Ha a számlabefogadó aktív szerepe az adókijátszásban nem bizonyítható, akkor sem lehet az adóhatóságtól a méltányos bírságolást elvárni: az ilyen okokból kifogásolt számlák miatt keletkezett adóhiány esetén az adóellenőrzésről szóló határozatban a legmagasabb 50%-os bírságmértékre lehet számítani (ami legjobb esetben is csak felére csökkenthető a fellebbezésről történő lemondás révén a feltételes adóbírság-kedvezménynek köszönhetően).

Tanulságok

Az ilyen megállapításokat tartalmazó adóhatósági határozatok, bírósági ítéletek legfőbb tanulságai az alábbiak:

  • Nem elegendő, ha egy számla formai szempontból megfelelő. Ahhoz joghatás, ill. adólevonási jog akkor társulhat, ha a benne foglalt gazdasági esemény megtörtént, és azt olyan számlakibocsátó végezte, akinek az ehhez szükséges személyi és tárgyi feltételei egyaránt adottak voltak.
  • Az adóhatóság a számlabefogadót akkor is az adókijátszás részesének tekintheti, ha annak nem alakító alanya, függetlenül attól, hogy az utóbb általa teljesített adóköteles ügyleteiből a szolgáltatás felhasználásával nyeresége származott-e vagy sem.
  • Vannak olyan tevékenységek, melyek esetében a szolgáltatásra vonatkozó szerződést jogszabály alapján mindenképpen írásba kell foglalni (a személyi és vagyonvédelmi tevékenység tipikusan ilyen), de más esetben is erősen javasolt az együttműködés feltételeinek írásba foglalása.
  • Minden esetben célszerű megvizsgálni, hogy lehet-e olyan objektív ok, ami a gazdasági esemény megtörténtét kizárja. Ilyen lehet, ha a szolgáltatást végző saját bejelentett, szakképzett alkalmazottal nem rendelkezik, és a tevékenység végzéséhez alvállalkozót vagy kölcsönzött munkaerőt sem foglalkoztat, vagy pl. nincs a tevékenység végzéséhez szükséges engedélyek birtokában. Bizonytalanság esetén nem szégyen erről nyilatkozatot igényelni, vagy a működéshez szükséges engedélyeket, igazolásokat bekérni.
  • A cégek nyilvános létszámadatai a NAV honlapján az adószám ismeretében egyetlen kattintással elérhetők. Ha nincs elég foglalkoztatott a szolgáltatónál, joggal gyanakodhatunk.
  • Vannak olyan szakmák, melyeknél jogszabályok írják elő a szolgáltatási díj minimális mértékét – erről érdemes szerződéskötés előtt tájékozódni. Mindenképpen árulkodó jel lehet, ha a ténylegesen fizetett díj nem, vagy csak szűken fedezi a minimálbér vagy garantált bérminimum alapján a szokásos járulékokkal számított bérköltség összegét.
  • Amennyiben nyilvánvaló, hogy a megbízott a munka elvégzéséhez szükséges személyi feltételekkel nem rendelkezik, más személyek bevonására csak akkor van lehetőség, ha ehhez a megbízó hozzájárul és a ténylegesen munkát végző személyét a megállapodásban nevesítik (akinek a létezéséről, létszámadatairól, „teljesítőképességéről” ugyanilyen módon meg tudunk győződni).
  • Kiemelt gondot kell fordítani a teljesítés igazolására. Általános gyakorlat, hogy a teljesítés-igazolás kimerül egy mindkét fél által aláírt egysoros papírban, melyben a megrendelő igazolja, hogy a szolgáltatás teljesült – ez meglehetősen vérszegény bizonyíték az adóhatóság szemében. Szerencsésebb olyan iratot készíteni, amely kézzelfogható, objektív tényekkel igazolja egy adott munka elvégzését. Ilyen lehet pl. építési-szerelési tevékenység esetén az építési napló, napi- vagy óradíjas elszámolás esetén a jelenléti ív, vagy az elvégzett részmunkálatokat és az időráfordítást rögzítő kimutatás (melyen adott esetben a munkát ténylegesen végző személyek is beazonosíthatók).

Megjelent: 2023. február 24. | Témakör: Adózás Üzlet

Szerző
Cseuz Ákos
Adótanácsadó menedzser
[email protected]

A fenti összefoglaló tájékoztatás és figyelemfelhívás céljából készült. Bármilyen ebből következő döntés előtt javasoljuk, hogy konzultáljon szakértőinkkel.

Az ABT Treuhand Csoport 2005 óta a NEXIA International tagja. A Nexia International a világ több mint 100 országában működő mintegy 320 független adótanácsadó és könyvvizsgáló cég szaktudását és tapasztalatát egyesítő, 1971 óta létező hálózat.