Megjelent a vagyonadóról szóló törvényjavaslat, amely az egymilliárd forintot meghaladó nettó vagyonra vezetne be új adókötelezettséget. A javaslat részletes értékelési és adóalap-megállapítási szabályokat tartalmaz, ugyanakkor több olyan kérdést is felvet, amely a későbbi alkalmazás során jelentős értelmezési és gyakorlati problémákat okozhat.
A vagyonadó alanya nemcsak a belföldi, hanem a külföldi illetőségű magánszemély is lehet. A belföldi illetőségű személy adókötelezettsége főszabály szerint a teljes belföldi és külföldi vagyonára kiterjedne, míg a külföldi illetőségű személyt csak a törvényben meghatározott, Magyarországhoz kapcsolódó vagyonelemek után terhelné adókötelezettség. Az adó alapja a számított értéken meghatározott nettó vagyon egymilliárd forintot meghaladó része lenne. Bár a szabályozás még változhat, a javaslat jelenlegi szövegéből már most kirajzolódik néhány olyan terület, amely különös figyelmet igényel.
Hogyan állapítható meg a vagyon tényleges értéke?
A pénzeszközök, a tőzsdei értékpapírok és más, rendszeresen kereskedett eszközök értéke általában viszonylag könnyen meghatározható. Sokkal nehezebb azonban egy ingatlan, egy családi vállalkozás, egy nem tőzsdei társasági részesedés vagy egy üzleti célra használt vagyonelem értékelése.
A javaslat különböző számított értékeket és standardizált értékelési módszereket alkalmazna. Nem tőzsdei társasági részesedésnél például a társaság saját tőkéje, eredménytermelő képessége és az eszközeiben lévő rejtett tartalék is szerepet kaphat. Bizonyos esetekben független szakértői értékelés válhat szükségessé. A számított érték azonban nem feltétlenül egyezik meg azzal az összeggel, amelyért az adott vagyonelem a piacon ténylegesen értékesíthető. Egy családi vállalkozás kisebbségi részesedésének értéke például jelentősen alacsonyabb lehet a társaság teljes értékéből arányosan rá jutó összegnél. Hasonló problémát okozhat egy nehezen értékesíthető, haszonélvezettel vagy más joggal terhelt ingatlan értékelése.
Az egyik legfontosabb gyakorlati kérdés ezért az lesz, hogy a törvényi értékelési módszerek mennyire képesek követni a vagyonelemek tényleges piaci értékét, és milyen bizonyítási lehetőség áll majd az adózó rendelkezésére, ha a számított érték lényegesen magasabb a reálisan elérhető értéknél.